Vadvirágok szeretete
A tél még tombol az ormon, hó alatt roppan az ág,
Olvadó lejtők aljában, már nyílik a hóvirág.
Tavasz tündére tekint le a szunnyadó világra,
Rügyet dagaszt, színeket fest a nyíló vadvirágra.
Elnyílt az ibolya a réten, a pitypang magra nőtt,
Fekete kökörcsin bólogat, hol nem nyílt azelőtt.
Bóbitáját nyújtogatja, közelében napvirág,
Pacsirtafű bontja szirmát, csodát termel a világ.
Ezerjófűt, ínfüvet is simogat a napsugár.
Csodás tavasz! Erdőn, mezőn, kincset terem a határ.
No, de gyermekzsivaj hallik, leány s fiú közeleg,
Boldogsággal telt szívekkel, virágok közt a sereg.
Szagolgatják, nézegetik, ahol kell, ott átlépik,
Gyönyörködve kikerülik, óvják, le nem tépkedik.
Szeretetük átragyogva, beleolvad a tájba,
Idejük telt, visszatérnek a harmadik osztályba.
Élményekkel gazdagodva, zsong az osztály hetekig,
Virágnapon együtt dalol első és a negyedik.
Kisebbek a másodikban, mosollyal az arcukon,
Egy év múltán ők is tudják, mi múlik a harcukon.
Megóvni és megvédeni minden nyíló virágot,
Pusztulástól menthetik meg a virágzó világot.
Szerző: Illés József
