Életközeli hon-és népismeret
Rendhagyó hon-és népismeretórán vettek részt május 10-én az 5. osztályosok. Ezúttal az iskola udvarán ismerkedtek a slambuckészítés fortélyaival.
Becsengetésre Sanyi bácsi, ezermester karbantartónk felállította a bográcsot, s kezdődhetett a sürgés-forgás.
A fiúk fát gyűjtöttek és aprítottak, hogy ki ne aludjon a tűz, míg készül a jellegzetes pásztorétel. A lányok hagymát és krumplit pucoltak, vágtak, szalonnát kockáztak, kolbászt karikáztak.
Finom kacsazsírban pirították a hagymát, s alig várták, hogy a szalonna is üvegesre süljön. Aztán hozzárakták a krumplit, sót, borsot, pirospaprikát, s felöntötték vízzel, hogy főjön. Közben a csoport fele matematika-, másik fele magyarórán várta, hogy puhuljon a krumpli.
Mire kicsengettek, meg is puhult, majd az egészet „megbolondították” egy kis füstölt kolbásszal, s beletették a slambuctésztát. (Lapokból álló száraztészta, mely vágás helyett a bográcsban nagyobb darabokra törik.) Kevergetés nélkül, a bográcsot rázogatva puhára főzték úgy, hogy a tészta mind magába szívta az ízletes levet.
Igazi „ínyenc” egytálétel lett belőle. Finom illatára megtelt az iskola egy-egy ablaka, s lelassítottak az arra járók.
Jó volt látni az ötödikes csapatot: hatalmas étvággyal neki is álltak, sokan repetáztak, s a tanár néniknek kóstolót sem hagytak.
Így lett az egyszerű magyar paraszti ételből fenséges, királyi lakoma.
/Tudta? A slambuc neve másutt: öhön./
