Szamuráj harcművészeti bemutató

   Október 21-én, hétfőn elmaradt a testnevelés óránk. Helyette jött hozzánk három vendég, akik bemutatót tartottak nekünk szamuráj harcművészetből.
Először is bemelegítésképpen vendégeink irányításával kidobós labdajátékot játszottunk a tornateremben.     Utána leültettek bennünket oldalt a padokra, és ők tornáztak nekünk.
Különféle fegyvereket mutattak be, p.: nuncsaku, tonfa, sai villa és szamuráj kard. Elmondták melyiknek mi volt eredetileg a funkciója, mire használták. Legtöbbjük kerti szerszám volt. Rablótámadások esetén – mivel nem volt náluk más – szerszámaikkal védték meg magukat, és később kis ügyességgel fegyverré fejlesztették őket. Elsőként bemutatták a nuncsaku tudományát: pörgették, egyik kézből a másikba passzolták hihetetlen gyorsasággal, végül két nuncsakut forgattak egyszerre, amiket sikerült olyan erővel összecsapni, hogy az egyik eltört és a darabja a terem másik végéből került elő. A nuncsaku őse cséplőbot volt – valamikor gabonát csépeltek vele. Lehet henger, vagy hasáb alakú és a két botot lánccal erősítették össze az egyik végüknél. Nagyot lehet vele ütni, de használható fojtásra és feszítésre is.
   Következő ütésre alkalmas fegyver volt a tonfa. Alakja hasonlít a mai rendőr gumibotra. Ezt forgatták, oldalról és szemből is ütöttek vele. Eredetileg lyukalóbot volt, vele szúrtak lyukakat a földbe, s abba ültették a rizst.
   Harmadiknak mutatták be a sai villát. Ez egy éles drótkés volt, majd továbbfejlesztették fegyverré. Kihegyezték, szúrásra is alkalmas.
   Utolsó bemutatott fegyver volt a szamuráj kard. Ez eredetileg fegyvernek indult és fegyver is maradt. Szúrásra és vágásra egyaránt alkalmas. A szamurájok legféltettebb kincse volt. Nagy becsben tartották. Idegen nem érinthette meg, mert gazdája azonnal megtorolta. A tokban úgy helyezték el pengével felfelé, hogy ha kihúzza, azzal a mozdulattal vágni is tudjon vele. Hűséges társként szolgált életre-halálra, mert ezzel végezték a harakirit is. Négy méretben létezett, legnagyobb a tacsi, legkisebb pedig a tantó.
   Vendégeink félelmetes ügyességgel bántak e fegyverrel. Suhogtatták egyre közelebb hozzánk, mi hátra hőköltünk, mert úgy éreztük, hogy már a frizuránkat igazítják vele.
   Beszéltek még nekünk a dobócsillagról – más néven suriken (régen a magyarok is használták), de minden fegyver mellett a szamurájoknak legjobb és legerősebb fegyverük az eszük volt.
   Végül mutattak pár reflex gyakorlatot és elláttak bennünket önvédelmi jó tanácsokkal. Megtanultunk japánul ötig számolni – úgy számoltuk a fekvőtámaszokat.
   Ez a tanóra kicsit eltért a többitől, de azért szórakoztató volt és tanulságos. Nagyon jól éreztük magunkat.

     Régi Ákos 5. osztályos tanuló

 

Szamuráj harcművészeti bemutató

   Október 21-én, hétfőn elmaradt a testnevelés óránk. Helyette jött hozzánk három vendég, akik bemutatót tartottak nekünk szamuráj harcművészetből.
Először is bemelegítésképpen vendégeink irányításával kidobós labdajátékot játszottunk a tornateremben.     Utána leültettek bennünket oldalt a padokra, és ők tornáztak nekünk.
Különféle fegyvereket mutattak be, p.: nuncsaku, tonfa, sai villa és szamuráj kard. Elmondták melyiknek mi volt eredetileg a funkciója, mire használták. Legtöbbjük kerti szerszám volt. Rablótámadások esetén – mivel nem volt náluk más – szerszámaikkal védték meg magukat, és később kis ügyességgel fegyverré fejlesztették őket. Elsőként bemutatták a nuncsaku tudományát: pörgették, egyik kézből a másikba passzolták hihetetlen gyorsasággal, végül két nuncsakut forgattak egyszerre, amiket sikerült olyan erővel összecsapni, hogy az egyik eltört és a darabja a terem másik végéből került elő. A nuncsaku őse cséplőbot volt – valamikor gabonát csépeltek vele. Lehet henger, vagy hasáb alakú és a két botot lánccal erősítették össze az egyik végüknél. Nagyot lehet vele ütni, de használható fojtásra és feszítésre is.
   Következő ütésre alkalmas fegyver volt a tonfa. Alakja hasonlít a mai rendőr gumibotra. Ezt forgatták, oldalról és szemből is ütöttek vele. Eredetileg lyukalóbot volt, vele szúrtak lyukakat a földbe, s abba ültették a rizst.
   Harmadiknak mutatták be a sai villát. Ez egy éles drótkés volt, majd továbbfejlesztették fegyverré. Kihegyezték, szúrásra is alkalmas.
   Utolsó bemutatott fegyver volt a szamuráj kard. Ez eredetileg fegyvernek indult és fegyver is maradt. Szúrásra és vágásra egyaránt alkalmas. A szamurájok legféltettebb kincse volt. Nagy becsben tartották. Idegen nem érinthette meg, mert gazdája azonnal megtorolta. A tokban úgy helyezték el pengével felfelé, hogy ha kihúzza, azzal a mozdulattal vágni is tudjon vele. Hűséges társként szolgált életre-halálra, mert ezzel végezték a harakirit is. Négy méretben létezett, legnagyobb a tacsi, legkisebb pedig a tantó.
   Vendégeink félelmetes ügyességgel bántak e fegyverrel. Suhogtatták egyre közelebb hozzánk, mi hátra hőköltünk, mert úgy éreztük, hogy már a frizuránkat igazítják vele.
   Beszéltek még nekünk a dobócsillagról – más néven suriken (régen a magyarok is használták), de minden fegyver mellett a szamurájoknak legjobb és legerősebb fegyverük az eszük volt.
   Végül mutattak pár reflex gyakorlatot és elláttak bennünket önvédelmi jó tanácsokkal. Megtanultunk japánul ötig számolni – úgy számoltuk a fekvőtámaszokat.
   Ez a tanóra kicsit eltért a többitől, de azért szórakoztató volt és tanulságos. Nagyon jól éreztük magunkat.

     Régi Ákos 5. osztályos tanuló