Egy különleges zenés délután története
Vannak olyan borongós, esős, hideg napok, amikor nem szívesen mozdulunk ki meleg, szélvédett otthonunkból. 2013. március 21-e- tavaszi napéjegyenlőség ide vagy oda-éppen ilyen barátságtalan volt.
15 második, harmadik, negyedik osztályos, 3 kis óvodás gyermek és 2 felnőtt társam kíséretében mégis útnak indultunk Bodajkra, ahol két különleges hangszer: az orgona és a ritkaságnak számító csembaló bemutatására vállalkozott Móricz Tamás atya, római katolikus lelkész. Mind a 21-en buszra szálltunk, hiszen kíváncsi gondolatok forogtak a fejünkben: „Vajon kipróbálhatom én is az orgonát?”, „Milyen hangú a csembaló?” Láthattunk, hallhattunk már néhányan orgonát. Kipróbálni, hogy hogyan lehet hangokat kicsalogatni belőle viszont csak kettőnknek adatott meg ez idáig.
Hamar megérkeztünk a római katolikus plébánia elé, ahol szívélyesen fogadott bennünket Tamás atya. Körbekalauzolt mindnyájunkat a templomban. Olyan ügyesen magyarázta el a bonyolult működésű orgona felépítését és megszólaltatását, hogy még a legkisebbek is tökéletesen megértették. Humoros előadásmódja gyakran csalt mosolyt az arcunkra. Tamás atya az ismertető végén a karzatra sietett, ahol csodálatos orgona koncerthangulatot varázsolt a lelkünkbe művészi játékával. Egy tekervényes csigalépcső megmászása után, aki csak akarta, megszólaltathatta ezt a méretes hangszert. A kedvünkért még egy orgonasípot is kivett az atya. Különleges élmény volt ilyen közelről látni. A hangulat tetőpontja Tamás atya boci-bocis bemutatója volt: hol vidám, hol náthás, hol, szomorú (stb.) volt a „boci” dallam. Nagyokat kacagtunk…
Jól tudtuk, hogy Tamás atya mestere az egyik legrégebbi billentyűs hangszernek, a csembalónak. Alig vártuk, hogy a parókia kellemes, meleg termében megpillanthassuk ezt a különleges, ritka hangszert. Fordított színezésű billentyűit, kecses tartólábait azonnal felfedeztük. Rövid hangszertörténeti bevezető után felcsendültek Ludwig van Beethoven dallamai. Mi ugyan nem tudtunk ily csodás dallamokat kivarázsolni a csembalóból, ám egy élmény volt mindnyájunk számára, hogy megszólaltathattuk.
Hamar elszaladt az időnk. Dallamok csengtek, bongtak a fejünkben, s így vettünk búcsút az atyától és a bodajki római katolikus templomtól.
A gyerekek másnapi gondolatai azt tükrözték, hogy nagyon jól érezték magukat ezen a hangszerismertető délutánon. Mi felnőttek is remekül töltöttük ezt a néhány röpke órát.
Köszönjük mindezt Mórocz Tamás atyának!
(A rendezvényen készült fényképek a fotógalériában megtekinthetők!)
Vargáné Gáspár Zita
